Icíar (Susana Abaitua), Fernando (Ginés García Millán) és Amalia (Adriana Ozores) egy család. Amaliánál gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak, ami jobban összehozza egymással férjét és lányát. Icíar abban a tudatban, hogy hamarosan elveszti anyját, elkezdte felkutatni és felbolygatni a múltat. Apai nagyapját, Javiert (Iñaki Miramón) 1977-ben az ETA (egy baszk nacionalista függetlenségi mozgalom) emberei elrabolták és közel 1 hónapig fogva tartották. A családon belül erről nem esett sok szó korábban, de a lány ezúttal nem hagyja annyiban és kikérdezi apját arról, hogy ő fiatalon (Fernando Oyagüez) hogyan is élte meg azt a pár hetet teljes bizonytalanságban és abban a tudatban: lehet, már soha nem látja majd Javier papát és milyen lehetett egy ideig elveszteni fiatalon egyik szülőjét. Azonban 1977 Bilbaójában egy emberrablás és 2011 Navarrájában egy halálos betegség közel sem ugyanolyan, így kevés igazi párhuzamot tudnak vonni egymással, ám a felszínre törő érzelmek közelebb hozzák apját és lányát, a múltbéli trauma teljes feldolgozása után már könnyebben és együtt néznek szembe azzal, mit hoz számukra a közös jövő, miután elkerülhetetlenül csonkán fog maradni családjuk. A film Gabriela Ybarra azonos című, nagysikerű önéletrajzi ihletésű könyvét adaptálja Ángeles González Sinde rendezésében, aki 14 év után tért vissza a filmszakmához.